Jómagam
személyesen nem emlékszem arra, hogy amióta az olimpiai versenyeket követem,
valaha aranyérem nélkül maradt volna a magyar kajak-kenu küldöttség. Persze a
történelemből tudom, utoljára 1976-ban, Montrealban fordult elő, hogy mindössze
ezüst – és bronzmedál került a tarsolyba, pedig akkor azért olyan egyéniségek
fémjelezték a sportág hazai vonalát, mint Wichmann Tamás és Csapó Géza.
Az egyszerű
szurkoló ilyenkor természetesen kesereg, dohog és dühöng, kárhoztat és az
asztalra csap, és máris megszületnek olyan vélemények, hogy a fiúk-lányok
eltékozolták minden komolyabb esélyüket. Nos, azért erről szó sincs, még akkor
sem, ha Varga Ádám már nem érte be a szélsebesen suhanó cseh legényt, és Csipes
Tamara mindössze pár tíz méteren keresztül tudott vetélytársa lenni a
kiwiország extraklasszisának, Carrington királynőnek. Noha előzetesen hat
érmet, közte két aranyat vártam Tótka Sándoréktól, nem tartozom a csepülők
sorába, egyáltalán nem érzem és vallom, hogy megkopott volna a magyar kajakok
és kenuk fényezése. Most egy nemzedékváltás küszöbén állunk, vagy már talán át
is léptünk rajta, a Kozák-Csipes fonalat majd Gazsó, Fojt és Pupp alakzat szővi
tovább a lányoknál, és a fiúknál is akadnak tehetségek a feltörekvő
generációban. Most ez így sikerült, és a hét megkaparintott medálra semmi
szégyenkezési okunk sincs.
Muszukajev
Iszmail, a dagesztáni hegyvonulatokról a mi kies Alföldünkre költözött ex-orosz
birkózó, aki már világbajnoki címmel is megörvendeztetett már minket, bizony
teljesen eltaktikázta az iráni riválissal szemben vívott elődöntős küzdelmet.
Azért ő van annyi erős, hogy ne kelljen lehajtott fejjel levonulnia a
szőnyegről egy technikai tusos vereség után, és bizony roppant keveset láttunk
abból a fergeteges, akciódús birkózásból, amit tőle korábban megszokhattunk.
Kérdés, mennyire szedi össze magát a bronzcsatára.
A szombat esti
eseménydömpingben alig bírtam követni az egyes helyszínek történéseit. Csak
perceket láttam Lebron James és társai kosaras varázslatából, az új-zélandi
Kerr és az amerikai Mc Ewen magasugró „szétlövéséből”, amiből őszinte
sajnálatomra kimaradt a vesebajjal kínlódó kedves szupersztár Tamberi, és
szinte semmit a világ legerősebb súlyemelője, a grúz Talahadze diadalából. És
most már csak egy nap maradt hátra a 2024-es csodából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése