Vajon az elmúlt hónapokban hányan temették, hányan kárhoztatták, és mennyien méltatták kis hazánkban Milák Kristófot? Bizonyára sokkal többen voltak a társadalomban, akik szidták, mint a dicsőítők. Be kell vallani, a kezelhetetlen, öntörvényű zseni magatartásával, viselkedésével rá is szolgált erre a nagyfokú bizalmatlanságra, ugyanakkor nem sokat törődött ő a véleményekkel, mondhatnánk úgy is, „tojt” a külvilágra, saját útját járta, és csak a beavatott keveseknek, mint például barátja, Schmidt Ádám sportállamtitkár árulta el, hogy is halad az olimpiai felkészülésben. Aztán megjelent, és megnyugodhattunk, nem olyan hatalmas ez a lemaradás, mint amire számítottunk, bár igaz, a híres erőnléte nem a régi, amit most gyorsasággal kárpótolt. Ez a változás látszott is a párizsi teljesítményén, a hosszabb távon lehajrázták, a rövidebben viszont ő hajrázta le a többieket. Ezzel együtt igaza van Sós Csaba szövetségi kapitánynak, ezt a módszert senki se merje utánozni, mert ilyenre csak Milák képes a földkerekségen. Az arany – és ezüstérem után pedig már egy árva szó sem érheti a ház elejét, a károgóknak ezentúl „csitt” a neve, és csak remélni tudjuk, hogy a sajtóval szemben is megenyhül a mérge, és hamarosan a mikrofon elé áll, büszkén nyilatkozva.
Románia evezőssportja negyedszázaddal ezelőtt, az ezredforduló táján soha nem látott magasságokba emelkedett, a női vonal, Elisabeta Lipa, Georgeta Damian is társai minden világversenyen zsákszámra szállították az érmeket, Sydneyben és Athénban is hármat-hármat gyűjtve a legfényesebb medálból. Aztán csendesebb idők következtek, az aradi edzőpályájukon megjelentek az újgazdag „dzsetsízők”, kiszorítva a vízről a lapátokat, ami aztán az evezősök eredményességében is kiváltképp megmutatkozott. Olyannyira, hogy 2012-ben és 2016-ban sem jutott keleti szomszédjainknak diadal a regattán. Ám minden mélypontot emelkedés követ, és három éve, Tokióban az új nemzedék képviseletében Ancuta Bodnar és Simona Radis kétpárban győzelmet arattak. Ez már a snagovi bázis fényessége, a Bukaresttől északra található havasalföldi Balaton tükrén eveznek a feltörekvő generáció kiválóságai, amelynek partján annak idején, az 1956-os események után Nagy Imre és társai raboskodtak. Most pedig már két arany és három ezüst jutott nekik, a női nyolcasuk például elképesztő fölénnyel nyert, márpedig az evezés igazi sava-borsa a nyolcas hajó.
A nagy mackó is a csillagok között jár. A franciák bálványa, a 204 centiméterre nőt Teddy Riner, ez a kedves, barátságos, óriási szívű fickó a cselgáncs királya, a legsúlyosabb férfi kategóriában ellenállhatatlanul versenyzett, ráadásként a csapatviadal ráadásában is az ő gyönyörűen kivitelezett akciója után örülhettek a házigazdák, ezzel már ötödik aranyérmét szerezve az ötkarikás történelemben, amire nem volt még eddig példa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése