2024. augusztus 10., szombat

Párizsi parazsak (17.) – Szédületes szajnai száguldás

 

Vajon hányan vállalnák közülünk, hogy a jelenlegi vízi viszonyok tudatában csak pár percre megmártózzanak a Szajnában? Nem hiszem, hogy sok jelentkező akadna. Bezzeg, ha közel másfél órás megfeszített tempózás várna ránk!

Nos, a két magyar legény nem csak belecsobbant a franciák nemzeti folyójába, hanem rettenetes iramban, eszeveszett karcsapásokkal haladva robogott a gyönyörűen ívelő hidak alatt, a partfalak mentén, nem törődve a sodrás sebességével. Rasovszky Kristóf elérte azt, amiről álmodott, a három esztendővel ezelőtti ezüstöt aranyra váltva, míg a pelyhedző állú Betlehem Dávid a feltörekvő nemzedék minden zsiványságával felvértezve ért fel a harmadik helyre, bizonyítva, hogy kis hazánk ebben az igazán embert próbáló szakágban tartósan a világmindenség elitjébe tartozik.

Mitől lehet megkülönböztetni két egyformának tűnő tojást? A válasz meglehetősen egyszerű: az egyik nyakában aranyérem lóg. A Márton-ikreket talán csak maguk a szülők tudják megkülönböztetni egymástól, így akár Luana is mehetett volna a döntőben harcolni Viviana helyett a tékvandó 67 kilós súlycsoportjában. Elvégre tehetségben, rátermettségben és elhivatottságban mit sem különbözik a testvérétől, legfeljebb abban, hogy egy kategóriával alacsonyabban versenyez, és őt egy balszerencsés mozzanat fosztotta meg a kvalifikációs sorozatban attól, hogy nővéréhez hasonló magasságokba jusson. A Spanyolországban élő és pallérozódó, a tizennyolcadik életévét még alig betöltött Viviana elképesztő rutinnal vágtatott át a teljes mezőnyön, az ébenfekete Gbabi jelentette a kezdetet, a szerb Perisics az utolsó állomást ebben a diadalmenetben. Hogy a győzelem meglepetés lenne? Legfeljebb azoknak, akik egyáltalán nem ismerik ezt a koreai eredetű küzdősportot.



Bárki megkövezhet ezért, pellengérre állíthat, netán kerékbe is törethet, vállalom: a bréktánc nem sport, nem való az olimpiára. Ez a fura vonaglás, amit e művészet képviselői művelnek, megférhet bármely extrém játékokon, de az ötkarikától merőben idegen a műfaj. Persze, elmúltam már ötven, ebben a tekintetben megengedhetem magamnak a nagyfokú konzervatívimust, és biztos vagyok abban, sohasem fogok megbarátkozni a mai fiatalok effajta trendjével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése