„Végre is az ember nem testből és lélekből áll, hanem három
dolog jellemzi: a test, a szellem és a jellem” – Pierre de Coubertin, a modern
olimpizmus atyja e híres mondatára bizonyítékul és cáfolatul is szolgáltak szombaton
magyar sportolók Kazanyban.
Olasz Anna a bizonyítékot adta. A tíz kilométeres
hosszútávúszásban bekövetkezett kurta-furcsa, éppen-hogy lemaradása a riói
kvótáról rendkívül eltökéltté tette a fiatal szegedi lányt. Huszonöt
kilométeren aztán nem ismert se istent, se embert. Férfiakat megszégyenítő – és
felülmúló – módon tempózott a Kazanyka folyóban, több mint öt órán keresztül
szelve a habokat, hogy aztán a hajrában alig lemaradva a győztes brazil
hölgytől csodálatos ezüstéremmel örvendeztethesse meg magát és honfitársait.
Rászolgált erre.
A másik véglet a nő vízilabdázóké. Szétesve,
alulkoncentráltan, gyáván, gyengén, mindenfajta mentális erő nélkül, enerváltan
„bóklásztak” a vízben. Hiába hittük szentül, hogy lehet feltámadás, hogy a
csoportmeccsek során mutatkoztak előremutató, reményteli mozzanatok, ebből
semmi sem látszott az amerikaiak ellen. Mintha két világ csapott volna össze a
negyeddöntőbe kerülésért. Emitt díjbirkózóként harcoló, bátor amazonok, amott
félős, ijedt kislányok. Emberelőny, abszolút gólhelyzet, lóbálás, lóbálás és
lóbálás, lövés „nuku”, helyette passz, aztán ejtésszerű próbálkozás eredmény
nélkül. Így nem lehet továbbjutni, éremért küzdeni. Talán túl magas volt a
mérce, talán a tizenhárom hölgy, és beleértve a szakmai stábot Merész
kapitánnyal az élen, túlságosan beleélte magát, elhitte, hogy lehet
keresnivalója az aranymedálért zajló ütközetekben. Nos, nem, csalódás,
hazakullogás lett a vége, és ezek után a szurkoló számára édesmindegy,
kilencedik, avagy tizenegyedik helyen zárja a vébét a társaság. A szégyenfolt
ott marad – de bizakodjunk, hogy megújulva, testileg, szellemileg, elsősorban
fejben felfrissülve és megtisztulva, ott lehetnek a lányok az olimpián.
Hadd szóljak végül a szinkronúszás szépségéről. A
csapatverseny: ez a sportág igazi sava-borsa. A mozdulatok szépsége, az
együttműködés tökéletessége, a művészi hatás erőssége itt látszik meg
teljességében. Amit pedig az oroszok művelnek – már-már Gagarin „elvtárs”
útjára hasonlító, űrközeli élmény.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése