Vízilabdában lassan vége a csoportkörnek, és amikor ezeket a
sorokat olvassák, már tudják, milyen gólaránnyal múlta felül a
Benedek-tizenhárom (tizenhárom játékost lehet nevezni egy-egy világversenyre) a
cseppet sem Messi-erényekkel büszkélkedő argentinokat. Azután jöhet egy kis
pihenő – meg fárasztó-ráhangoló edzések – és jövő héttől már élesben megy a
harc a nemzetközi elit idei trónjáért.
A nők is túlestek a nem túl fényes mutatókkal záruló
csoportkörön, és a kiesési zónában rögvest valódi „feketelevessel”
szembesülhetnek. Merész András szövetségi kapitány Kazany előtt kijelentette,
az amerikai gárdát tartja a legjobb, a legképzettebb alakulatnak a hölgyek
mezőnyében. Nos, erre a megállapításra kis híján rácáfoltak az „amcsik”, hiszen
kikaptak az olaszoktól, tehát ha ezt vesszük alapul, Takács Orsolyáéknak akár
még esélyük is lehet az USA ellenében. Mindenesetre az megállapítható, mind a
kínaiakkal, mind az oroszokkal szemben akadtak szépreményű, látványos percei a
magyar lányoknak, csak ugye arra az utolsó negyedre kellene kiváltképp
összpontosítani – mert a nyolcba jutás egyértelmű elvárás. Szombat este
háromnegyed hattól minden kiderül.
Kis kitekintés a deszkák és a torony életébe. Minő csoda,
már háromszor fricskázták meg a kínai műugró királyokat és hercegnőket. Először
Cagnotto kisasszony Taljánföldről, majd egy bizonyos Rebecca Gallantree-Thomas
Daley brit duó a csapatversenyben (utóbbi férfiú csodagyerekként indult, de
„csak” egy olimpiai bronzra futotta eddig neki Londonban), most pedig
észak-koreai sporttörténelmet írt egy kislány, a tizenhat éves Kim Kuk Hjang.
Feltörekvő nemzetek lépnek Kína mellé, és lehet, mire eljön Rio ideje, már
minden egyes versenyszámban megdől a távol-keleti élország hegemóniája.
Vasárnap pedig indulnak a várva-várt úszócsaták.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése