2015. augusztus 7., péntek

Kazanyi kockák (10)



A magyar vízilabda válogatott Olaszország elleni negyeddöntős és az amerikaiakkal szembeni csütörtöki mérkőzését összehasonlítva az volt a benyomásom, mintha egy virtuozitásáról közismert zongoraművész előbb belekényszerülne abba, hogy egy „kötelező” darabot kell előadnia, amelyben nem bontakoztathatja ki igazi képességeit, majd amikor immáron szabadon mozgathatja az ujjait, csodálatos művészetével varázsolja el a közönséget. Az USA gárdája pedig hagyta a kivételes tehetségek kivételes játékát. Kár persze, hogy mindez nem az olaszok ellen igazolódott, de egyértelműen bizonyítékul szolgál arra a híres mondásra, hogy míg a világ más tájain tanulják a vízilabdát, addig a magyarok zsigereikben érzik ezt.

Szilágyi Liliána pedig szokásos széles mosolyával nyilatkozott, miután kétszáz pillangón hetedik helyen csapott a célba. Élete első felnőtt világbajnoki fináléjában ez remek teljesítmény. Tudom, a magyar telhetetlen fajta, biztos, hogy sokan vártak tőle érmet, de neki még érnie kell. És ha hiszünk a genetika örökítő erejében, akkor bízvást reménykedhetünk, hogy a csillogó szemű ifjú hölgy eljut még a csúcsig. Hiszen a nagypapa, Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, az apuka, Szilágyi Zoltán ugyancsak megjárt sok-sok híres medencét, és a nagymama, Bara Margit színművészi talentumához sem férhet semmi kétség. Ezek a tények is adalékul szolgálhatnak, hogy Lilu tartósan ott maradhat a földkerekség élvonalában.
Katie Ledecky kisasszonyról, az amerikai tinédzserek legújabb kori bálványáról szóltam már korábban. Kijelentem: ő nem e földi lény. Olyan természetes magabiztossággal előzi meg vetélytársait, olyan fölényben érzi magát a többiekkel szemben, mintha csak egy vidéki serdülőbajnokság résztvevőit oktatná, valahol a Sziklás-hegység egy eldugott kisvárosában. Nem emlékszem olyan úszónőre, még egykor a „nagy” Janet Evans sem művelt ekkora csodát, hogy kétszáztól ezerötszázig bárki is így uralja a gyorsúszó versenyszámokat. Lehet, hogy nemsokára a sprintekbe is „beszáll”?
Hegedűs Henrik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése