Tömeges dopping a láthatáron?!

Kissé kétkedve, de mégis, egyre nagyobb gyanakvással fogadom a világ talán eddigi legnagyobb doppingbotrányát, ami készülődik. Ugyebár a hírek szerint a német televíziós csatorna, az ARD, illetve a brit bulvárlap, a Sunday Times közösen kapta meg – vagy pontosabban jól képzett kémei segítségével a megfelelő helyről kicsempészve – közel tizenkétezer atléta vérminta-elemzését, mégpedig elég széles időszakból a 2001 és 2012 közötti évekből. Ezekben nyolcszáz alkalommal találtak doppinggyanús értékeket, ami arányaiban elég nagy szám. Persze nem biztos, hogy valamennyi eredmény igazoltan pozitív lesz, ám az ördög nem alszik. Ugyebár ebbe a fentebb említett időszakba három olimpia és több világbajnokság beleesik, és ha igazak az információk, a gyanús tesztek között összesen 146 éremszerző sportoló lelete szerepel. Vajon ki más, mint Oroszország a leginkább érintett: ez nem is csoda, gondolván például a gyaloglók, vagy a közép- és hosszútávfutók nem is olyan régen kipattant botrányaira és eltiltásaira. 

                                       Vajon Rudisha is az érintett kenyai atléták között van?

A legérdekesebb a történetben az a vád, amivel a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget illették – miszerint a szervezet eltitkolta a pozitív mintákat, amit persze a most még regnáló vezér, Lamine Diack kapásból cáfolt. Ráadásul éppen a pekingi világbajnokság előestéjén zajlik mindez, illetve közvetlenül az IAAF-elnökválasztást megelőzően. Bizony, főhet az üstöke Szergej Bubkának, meg Sir Sebastian Coe sem dughatja homokba a fejét, a két jelölt, bárki nyer is, ha bebizonyosodnak a sajtó állításai, elég komor napokkal kezdheti meg pályafutásának új szakaszát.

A statisztikusoknak is akadhat dolga. Az utóbbi tizenöt esztendőben bizony gyakran kellett utólag módosítani az olimpiai eredménylistákat, elég csak Marion Jones, Jurij Bilonog, Szvetlana Kriveljova vagy Nadziezda Osztapcsuk nevét említeni. Most pedig tömegesen módosíthatják a jegyzőkönyveket, mi több, küldhetik a munkatársakat szerte a nagyvilágba, hogy csöngessenek a lebukottak házainak kapuján – ugyan szolgáltassák már vissza a féltve őrzött medálokat.

Jelzésértékű, hogy Thomas Bach igen komolyan veszi az értesüléseket, én nem söpri szőnyeg alá az ügyet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke kijelentette, „amennyiben kiderül, hogy olimpiai eredményeket tiltott szerekkel értek el, a NOB azonnal lép majd, méghozzá a szokott módon, a zéró tolerancia elve alapján”, de hangsúlyozta azt is, hogy a mindent eldöntő bizonyítékok teljes feltárásáig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.

Jelenleg tehát arra várunk, hogy kiderüljön, valóban pozitívak-e a titkos adatbázisból kicsempészett minták, és voltaképpen hány olyan akad, amely mögött egyértelműen szándékos doppingolás feltételezhető. Természetesen mindenki tagad, a vádak ellen foggal-körömmel küzd, de ez már csak így szokott lenni, kevés olyan sportoló akadt a múltban, aki könnyeivel küszködve kiállt a nyilvánosság elé, hogy ő bizony tiltott szerekkel élt.

Ha valóban igazsággá válik a feltételezés, az óriási törést okozhat a sportágban. Százezreket tántoríthat el az atlétikától, százezrek válnak csalódottá, milliós nagyságrendben tartják majd vissza a szülők gyermekeiket, hogy a futás, ugrás, dobás művészetét válasszák, és milliók kapcsolják ki a televíziókészülékeket, ha feltűnik a képernyőn egy-egy „gyanús” világnagyság.

Egyben bízhatunk: hazánk sportolói közül nincs egy sem az érintettek között – igaz, mindössze Pars Krisztián ért el az elmúlt másfél évtizedben éremszerző helyezést ötkarikás versenyen. A kis nemzeteknek is lehet valamiben előnyük…