Párizsi parazsak (7.) – Bosszúságok a közvetítésben

 

Most, hogy a keddi nap viszonylag szerényen és eredménytelenül telt a magyar küldöttség számára – vereség a spanyolok ellen férfi vízilabdában, döntetlen Angolával szemben női kézilabdában, két korai kiesés cselgáncsban – már tájakra fordítottuk a figyelmet.

Olimpiatörténész barátom, aki az ország egyik legnagyobb tekintélye ezen a szakterületen, a megnyitó óta folyamatosan dohog. Bosszúsága kereszttüzébe a „királyi” magyar televízió kommentátorai kerültek. Már a megnyitó során neheztelt egyikükre, aki nemes egyszerűséggel összetévesztette Haitit és Tahitit, mondván közölte, hogy a kis hajón felvonuló nemzet versenyzői onnan érkeztek, ahol majd a hullámlovaglás küzdelmeit rendezik. Nos Haiti, amely önálló ország, a karibi szigetvilágban található, Tahiti viszont, ahol a tenger vitézei szállnak harcba a habokkal, francia gyarmatként több ezer kilométerrel messzebb, Óceániában terül el (belegondoltam, hogy anno a Bounty matrózai mit szóltak volna, ha Haitin kötnek ki, és Gauguin ecsetje nyomán is merőben más kontúrok rajzolódtak volna ki az egzotikus szépségekről).

Másodszorra a pisztolyos vegyes csapatok versengése során borult ki. Ekkor a derék riporter elmesélte, hogy az egyik koreai legénynek néhány éve izomrángás keletkezett a jobb kezében, ezért átszokott a balra, és azóta így ér el sikereket. Amire volt már példa a magyar történelemben, mivel Halasy Gyula egy katonai baleset következtében elvesztette a jobb kézfejét, ezért a másikkal tanult meg lőni, és olimpiai bajnok lett belőle. Csak az a bibi, hogy ez a személy nem Halasy Gyula volt, aki száz éve traplövészetben nyert aranyat, hanem Takács Károly, aki 1948-ban és 1952-ben aratott diadalt gyorstüzelő pisztollyal.

Ez az Alcaraz nem az az Alcaraz

De ennyit a közvetítési hibákról. Azért kedden is akadtak érdekességek. Míg az egyik, az ismertebb Alcaraz Nadal oldalán ütötte a labdát a férfi tenisz párosban, női névrokona, a mexikói hölgy a tatamin brillírozott. Sőt, kis híján a legfényesebb medál került a nyakába, hiszen a döntőben szlovén Leski ellen sokáig vezetett, aztán a rutinosabb európai fordított. Leski egyébként 2012 óta már a harmadik szlovén női bajnok cselgáncsban, ráadásul az elődök, 2012-ben Zsolnir és 2016-ban Trsztenjak is ugyanebben a súlycsoportban, 63 kilogrammban nyert.

Vívásban pedig az eddig némileg csalódást keltően szereplő olaszok értek a csúcsra. A női párbajtőr csapatban a Grand Palais varázslatos hangulatában a házigazda franciákat győzték le a hosszabbításban esett tussal.