Nem telt bele
cirka három esztendő, és Minden Sportok Nagyasszonya ismét eljött közénk.
Magával hozta a Szent Lángot, amely most tizenhat napon keresztül beragyogja az
egész földkerekséget.
Persze megszokhattuk
már, hogy Olimpia mostanában két nappal korábban toppan be közénk. A péntek
esti hivatalos megnyitóünnepség előtt már szerdán megkezdődtek a versenyek.
Itt van mindjárt a
hetes rögbi. Ez a sportág a mi kies magyar vidékünkön kevésbé ismert és
egyáltalán nem népszerű, ha talán pár százan űzik a honban, bezzeg a
dél-francia, a spanyol határon elterülő falvakban még a legkisebb kölykök is
művelik. Ám előfordulhat, nemsokára alapvetően változhatnak a viszonyok, és
nálunk is teret hódít hamarosan, elvégre a szerdai „mínusz kettedik” napon
máris megindultak a hónunk alá és a markos kezekbe szorított tojáslabdával
szaladgálók küzdelmei, ami, miután a focin és rajtuk kívül még nincs más
élmény, a képernyőre szögezik a tekintetet. Aztán a kevésbé jártas szem is
azonnal rájön, felettébb érdekes és izgalmas, mi több, kiváltképp sportszerű ez
a játék. Természetesen mi, laikusok aligha vágyunk arra, hogy fékevesztett
sebességgel robogó kétajtós szekrényeket igyekezzünk a magunk erejéből
megállítani, alighanem a földbe döngölés lenne a sanyarú sorsunk. Ám ezeket a
rögbis legényeket más fából faragták, csak úgy loholnak a célterület felé,
fenemód lelkesen leütközve az elébük magasodó tagbaszakadt ellenféllel.
Egyszóval tök jó ez a sportág, különösképpen élvezet látni a Fidzsi-szigetekről
érkezett férfiakat, akik igazán a rögbi avatott művészei.
A labdarúgók
nyitómérkőzése pedig olyasmit tartogatott, amire még nem volt példa az
ötkarikás történelemben. Az hagyján, hogy az argentin-marokkói összecsapás a
hosszabbítással együtt százhat percig tartott, slusszpoénként éppen ekkor
villant Medina fejese, aminek következtében egyenlítettek a dél-amerikai „gaucsók”.
Csakhogy az észak-afrikaiak legelvetemültebb drukkerei ezt a mozdulatot merőben
mérgesen fogadták, petárdák robbantak, és a svéd sípmester az öltözőbe terelte
a kétszer tizenegy futball-lovagot. Mindenki azt hitte, itt a finis, a dráma
befejeződött. Nos nem, eltelt két óra, a randalírozó tömeget kikergették a
Saint Etienne-i stadionból, és amikor a derék feleket ismét a gyepszőnyegre
terelték, a játékvezető teátrálisan mutatta, a százhúsz perccel korábbi argentin
gólt újraértékeli, ami után megszületett az ítélet, les, nincs találat,
megmaradt a marokkói vezetés. Érdekes módon nem történt a másik oldalon ismételt
bosszús tiltakozás, lejátszották a maradék időt, és a végeredmény: 2-1-re nyert
Marokkó. Most akkor hol az igazság?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése