Egyszer fenn,
egyszer lenn – tartja a mondás, amely vasárnap tökéletesen jellemző volt a
magyar sportolók teljesítményére a párizsi olimpián.
Kezdjük időrendben
az egyik pozitívummal, ami kis híján negatívum lett. A brazil női kézilabdázók
igazán markáns produkcióval rukkoltak elő az első fordulóban a spanyolok ellen,
azaz nem csekély feladat állt Vámos Petráék előtt. Ráadásul reggel kilenckor az
ember még csak kényelmesen falatozza a müzlit, semmint a kapura dobálja a
labdát, de ha már egyszer a program így diktálta, hát alkalmazkodni kellett
hozzá. És az elején úgy tűnt, a dél-amerikai földrész kiválóságai bedarálják a magyarokat,
de végül jött a slusszpoén, azaz a frissen érettségizett Simon Petra, aki nagyon
utálhatja a pókokat, ha már egyszer tizenkilenc esztendős vagányságától
felvértezve kilőtte a hosszú felső sarkot, ezzel az első izzadtságcseppektől
megtisztítva a drukkerhadat.
Azt gondolhatta az
ember, hogy ezek után már nincs megállás a lendület folyvást kitart még a nap
során. Nos, ez nem így alakult. A férfi párbajtőrözők mezőnyében előbb a
második kiemelt Koch Máté búcsúzott idejekorán, őt követte a második helyezett
Siklósi Gergely. Szerencsére érkezett a „surranópályán” a harmadik srác,
Andrásfi Tibor, aki egészen az elődöntőig menetelt. Ott jött a dráma. Vajon ki
mit érzett akkor, amikor egymás után a második hosszabbításos asszót vesztette
el? Talán, ha egy kicsit korábban fokozottabban koncentrál… Ugyanakkor nem
lehet szemrehányást tenni neki, elvégre még soha nem járt egyéniben hasonló magaslatokban,
és érem híján is elégedett lehet a negyedik hellyel.
Beszélhetnénk még a
cselgáncsozó Pupp Réka szerencsétlenségéről, aki egymás után másodszor maradt
le az ötkarikás dobogóról, meg az ifjú gyorsúszó Pádár Nikolett bosszantó
mozdulatáról, amikor a kétszáz méteres előfutam rajtjánál egy parányi
századmásodperccel előbb indult el a válla, mintsem azt a gép engedélyezte
volna. Összességében ez egy roppant peches nap volt, több ilyen nem ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése