A csinos ifjú
hölgy bő két hónappal ezelőtt még úgy számított, hogy otthon, a fotel karfáját
szorongatva szurkol majd az olimpián fegyvert forgató barátainak. Aztán szinte
egyik percről a másikra, a versenytársnő kapitális emberi hibája következtében
alapvetően megváltozott körülötte a világ, és máris csomagolhatta a cuccait a
bőröndbe, utazhatott Párizsba.
Muhari Eszter ezt
az ölébe hullott páratlan lehetőséget tökéletesen kihasználta. A szombati nap
magyar szempontból így teljesen az övé lett. Elképesztően koncentráltan kezelte
a párbajtőrt, éles ésszel készült fel a legváratlanabb helyzetekre, ahogy
mondani szokás, fejben minden rendben volt nála, így aztán a mozdulatok is úgy
működtek, ahogy az agy akarta. Elszántan, bátran, okosan vívott, aminek a
jutalma egy gyönyörűen csillogó bronzérem lett. És ne feledjük, szeptember
végén még csak a huszonkettedik életévét tölti be. Ilyenkor kíváncsi az ember
lélekben a doppingvétsége miatt az ötkarikás játékokról lemaradó Kun Anna
arcára, de biztosak lehetünk benne, hogy amikor Eszter bevitte az utolsó
találatot, széles mosolyra görbült a szája és heves vastapsban tört ki.
Ami Muhari számára
a mennyet jelentette, az Szilágyi Áronnak a kénköves poklot. Tar Lőrinc sem
járt be olyan mélységes utat az írországi barlangban, mint amit átélt a
háromszoros olimpiai bajnok a francia fővárosban. Egy semmiből jött kanadai
arab babrált ki vele, és az asszót látva felettébb frappánsan fogalmazta meg
véleményét a legyőzött nagy klasszis: ezúttal ő volt a nyeretlen kétéves. A
koreai Oh Szang Uk pedig megérdemelten nyerte meg olyan lendülettel a kard
egyéni aranyát, ahogy azt régebben Szilágyi szokta.
Valljuk be, a
férfi kézilabda csapattól is többet várt Egyiptom ellen a közvélemény, bár a
sportág bugyrait kiválóan értő, ugyanakkor szerintem kissé merészen jósoló
ismerőseim álláspontjával ellentétben és kevésbé láttam előre annyira
derűlátóan Chema mester tanítványainak esélyeit. De egy zakóból még nem
induljunk ki, reméljük, hogy nincs több ehhez fogható felöltő a fiúk párizsi
szekrényében.
Hasonlóképpen
vonhatjuk meg a női vízilabdásaink produkciójáról a tanulságot, persze azzal a
különbséggel, hogy a holland lányokkal szemben azért biztatóbb volt a játék,
csupán némi szerencsefaktor hiányzott, de emlékezzünk vissza, 2000-ben a
férfiak a csoportmeccseken két vereségbe szaladtak bele, aztán mi lett belőle.
A szombat számomra legérdekesebb alakja a kazah ipponkirály, Jeldosz Szmetov volt. Ja, hogy őt alig ismeri valaki e sorok olvasói közül? Nos, a hatalmas sztyeppei ország harcosa nem a lovak nyergében tűnik fel, hanem a tatamin varázsol. Nyolc éve a férfiak legkönnyebb súlycsoportjában üstökösként robbant be a cselgáncs világába, de akkor az orosz Mudranov megállította a döntőben, és Tokióban is csak egy bronz jutott neki. Most viszont, immár érett fejjel, remekül használta ki a hazai közönség minden támogatását élvező Mkheidze hibáját, és nem maradhatott el a régóta várva várt győzelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése