Párizsi parazsak (3.) – Történelmi színpadon lobbant fel a láng

Zuhogó eső ide vagy oda, igazán remek ötlet volt a város központjába telepíteni a párizsi olimpia megnyitóünnepségét.

Bár az elején még meglehetős zavar uralkodott az emberben, ahogy a tévét nézve belepottyant az események menetébe, elvégre a hasonló rendezvények stadion-látványához szokott szem számára meglehetősen káoszszerűnek tűnhetett, hogy fokozottan osztott figyelmet kívánt a műsor követése. Miközben a szent lángot kezében tartó Fantom macskaügyességgel ugrált háztetőről háztetőre, a Szajnán a hajókon a hagyományos sorrendben, a görögök és a Menekült Csapat sportolói mögött a francia ábécé szabályaihoz igazodva jelentek meg a küldöttségek lelkesen integető tagjai (ennek köszönhető például, hogy a németek a sorrend elején jöttek, hiszen Allemagne a francia nevük), a parton pedig ezer színben jelent meg Gallföld kultúrája, a Louvre szobrain és festményein át az irodalom nagyságain keresztül a tudomány kiemelkedő alakjaiig, benne megannyi tánccal, zenével.

Mindezt persze a francia forradalom jelszavai, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hármassága jegyében, varázslatos előadás keretében. Igen, az Égalité, azaz az Egyenlőség kiemelkedő hangsúlyt kapott, nem csupán abban a tekintetben, hogy végre teljesen megvalósult a nemek azonos aránya az olimpián, ami Coubertin korában elképzelhetetlennek tűnt, hanem a másság elfogadása formájában is, ami szervesen hozzátartozik a francia kultúrához, akár bőrszínről, akár másfajta identitásról van szó, és azon bizony kár bárkinek felháborodni, hogy ez az attitűd most néhány percre előtérbe került.

De vissza a megnyitóhoz. Nekem kifejezetten tetszett az Ezüstlovas, amely ott vágtatott a vízen, hidak alatt átbukva, egy bámulatos technikai szerkezet mozgatásának eredményeképpen, és aztán a derék hátas, nyergében az arcát szigorúan elfedő hölggyel immár állati valóságában lépdelt méltóságteljesen az Eiffel-torony tövében. Ez a jelenet is merőben újdonságként hatott, hiszen eddig azt tapasztaltuk, hogy a házigazda ország egykori bajnokai viszik az olimpiai zászlót a felvonás helyszínéig.

Végül a láng is szokatlan utat járt be, gyalogosan, motorcsónakon, futók kezében, mígnem a Tuileriák kertjébe érve Marie-José Perec és Teddy Riner mozdulatától kísérve és a Montgolfier-fivérek szellemét megidézve egy hőlégballonon lobogva emelkedjen magasba.

A tökéletes koreográfia keretbe foglalása is nemesen bámulatosra sikeredett: a betegeskedő énekes, Celine Dion varázslatosan dalolta Edith Piaf slágerét.

Egyszóval szép volt, lenyűgöző volt, vérbeli módon franciás volt a megnyitó, de most már a sportolóké a főszerep.