Többet érdemeltek
volna. Mármint Szűcs Luca és Márton Anna.
A vívás belső
sportági szabályzata szerint bármilyen világeseményen a negyeddöntőben kiesett
versenyzők között az adott világranglista helyezésük rangsorol. Ez voltaképpen
nem igazságos, mondván azok a korábbi teljesítményük alapján hátrább található
sportolók, akik az olimpián bravúrt-bravúrra halmozva eljutnak a legjobb nyolc
közé, a végső összevetésben gyengébbnek találtatnak azoknál, akik eleve előkelőbb
pozíciót foglalnak el a világranglistán. Így történhetett meg, hogy mivel Szűcs
a 24., Márton pedig a 29. kiemelést kapta a párizsi kardküzdelmeken, csak a
hetedik, illetve nyolcadik helyen zártak, vagyis rajtuk kívül álló körülmények
miatt nem tudták gazdagítani a magyar csapat pontgyűjteményét. De ugyanez
történt a tőröző Pásztor Flórával is.
Amikor az ukrán
klasszis, Olga Harlan valósággal átgázolt a negyeddöntőben Márton Annán,
reménykedtem benne, hogy a számomra rendkívül szimpatikus hölgy egészen az
aranyéremig menetel. Harlan vérbeli hazafi, noha érthető módon nem a háború
sújtotta otthonában él, hanem barátjával, a Tokióban Szilágyi Árontól a
fináléban vereséget szenvedő Luigi Samele párjaként Olaszországban készül a
viadalokra. Amikor nagy nehézségek árán megkaparintotta a bronzmedált, büszkén
mosolyogva mutatta a kamerába a kék-sárgára festett sisakját, jelezve, gondol
az oroszok által üldözött honfitársaira.
A férfi
hegyikerékpárosok csatájában alaposan kiverte nálam a biztosítékot a brit
Thomas Pidcock. A címvédő egy defektet követően szívósan zárkózott fel újra az
élmezőnyhöz, aztán elérkezett a hajrá, az utolsó néhány száz méter. Egy erdős
szakaszon kockázatos lépésre szánta el magát, és az előtte tekerő francia
Koretzky előzésébe kezdett, olyannyira, hogy a művelet közben kibillentette
vetélytársát, aki mire felocsúdott, már több méteres hátrányban volt, és a célig
nem tudott visszavágni. Laikusabb szemmel nézve ez meglehetősen sportszerűtlen
tettnek tűnt, a francia szurkolóhad ki is fütyülte a szigetországi legényt, ám
a sportágban járatosabb ismerősök felvilágosítottak, az ilyen rizikós előzések
mindennapos jelenségek a „montis” társadalomban.
A tornász férfiak
csapatversenyében a kínaiak az utolsó szerig fölényesen vezettek a nyomukat sem
látó japánok előtt. Ám a nyújtó az egyik emberükön alaposan kifogott. A
begyakorlott elem kivitelezése során kétszer is eltévesztette a rudat, ujjai a
legfontosabb pillanatban csúsztak le róla, és máris a földre huppant. Ez persze
pontlevonással járt, a Felkelő Nap Országának legjobbjai viszont nem hibáztak, övék
lett a dicsőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése