Átokűző dán ütő

Kétség sem férhet hozzá, a tollaslabda az egész világon népszerű sportág. No, persze nem abban a változatában, ahogy a nemzetközi klasszisok művelik. Nyáron, a kedélyes strandi pötyögtetések, vagy a hálóként használatos alkalmi zsineg feletti játszótéri labdamenetek csak igen halvány kontúrjaiban hasonlítanak mindahhoz, amiként a kínaiak, indonézek, meg Európában a dánok, angolok, oroszok oly magas hatásfokkal trükköznek.

Villámgyorsan, a laikus szem számára szinte követhetetlenül cikázik a játékszer egyik térfélről a másikra, majomszerű ügyességgel mozognak a sportolói karok és lábak, a csukló vajszerű, mégis szélsebes mozdulatai nyomán a labda keményen koppan a játéktéren. Ázsiában honos leginkább ez a sportág, jelesül az indonézek semmi másban nem nyertek még eddig olimpiai bajnokságot, kizárólag tollaslabdában – szám szerint hatot. Alan Budi Kusuma, Susi Susanti – ők egyébként házaspár – Rexy Mainaky, Ricky Subagja, Tony Gunawan, Candra Wijaya, Taufik Hidayat, Hendra Setitawan és Markis Kido neve a földrengések és vulkánkitörések által sújtott egykori holland gyarmati szigetvilágban legalább olyan ékesen csengenek, és személyiségüket olyan nagy dicsfény övezi, mint Magyarországon Papp Lászlóét, Egerszegi Krisztináét vagy Darnyi Tamásét. De ott vannak a kínaiak is – nemes egyszerűséggel Londonban csak a távol-keleti ország versenyzői győztek az öt számban – meg néha Dél-Korea is beszállt az aranymedálért zajló küzdelmekbe.

Valóságos csoda tehát, ha a régi kontinens embere beleszólhat ezekbe a harcokba. Márpedig volt egy emberke, egy derék fickó, aki nem csak megrángatta az oroszlán bajszát, hanem le is tépte. 

Poul–Erik Höyer-Larsen Dániában látta meg a napvilágot. Abban az országban, ahol a kerékpározás mellett – aki járt már Koppenhágában, tudja, miről van szó – a tollaslabdázást is anyatejjel szívják magukba a csecsemők. A későbbi kiemelkedő klasszisok egytől-egyig már óvodás korban ütőt ragadtak a kezükbe, és képzett mestereik – nem egyszer a szülők, családi barátok – iránymutatásaival haladtak lépésről-lépésről, gyorsították a mozdulataikat, finomították a reflexeiket, tökéletesítették a lábmunkáikat. Idő kell azonban, míg a csúcsra érhet a dicsőségre vágyó atyafi. Ellentétben az indonézekkel – az utóbb hollanddá lett Mia Audina tizenhat évesen nyerte első ötkarikás ezüstérmét – a csodagyerekek Európában hosszabb utat járnak be. Poul-Erik sem pelyhedző állú ifjoncként érte el legnagyobb sikereit. Közeledett már harmincadik életévéhez, amikor kilépve a statisztaszerepből, az 1995-ös világbajnokságon ötezer (!) néző szeme láttára igencsak megszorongatta a toronymagas esélyes indonéz Arbit. Akkor még nem nyerhetett – a bronzérem dukált neki. Egy esztendő múltán, Atlantába még több rutinnal, és az ázsiai játékstílus még behatóbb ismeretével érkezett. Vissza akart vágni, és visszavágott. Az előcsatározások során játszmát sem vesztett, az elődöntőben pedig ismét összehozta a sors az aktuális világbajnokkal, „Dzsakarta csillagával”. Elérkezett a reváns pillanata. Amely oly tökéletes lett, hogy Heryanto Arbi a sima 2-0-s Höyer-Larsen győzelem után (a második szettben csak hat pontot engedélyezett vetélytársának) lehajtott fejjel fogott kezet a dánnal. A döntő is diadalút lett Poul-Erik számára – a kínai Tong Csiung sem jelenthetett akadályt. Így a földkerekség olimpiatörténetében először, és mindeddig utoljára a dán nemzeti himnusz csendült fel a dobogó tetején meghatottan álló sportoló tiszteletére. Höyer-Larsen még két világbajnoki bronzot szerzett ezután, aztán pályafutása befejezését követően a sportdiplomácia egén kamatoztatta tehetségét és tapasztalatait – 2013 óta ő a sportág világszövetségének elnöke.

Dániában manapság 120 ezren tollaslabdáznak. Ez egy kis ország tekintetében óriási szám. Biztosak lehetünk benne, hogy abból a sok-sok fiatalból, akinek tornazsákjából elmaradhatatlanul kilóg a tollas-ütő, nemsokára kitermelődik egy olyan egyéniség, aki Poul-Erik Höyer-Larsen nyomába lépve megmártózhat a legteljesebb olimpiai dicsőség fényárjában.

Az atlantai olimpiai döntő videón: https://www.youtube.com/watch?v=HD2tIOQBBeo

Hegedűs Henrik