2015. július 28., kedd

Kazanyi kockák (3.)



Nincs új a Nap alatt. Bármennyire is reméljük, hogy egyszer csak vége szakad hazánk sportéletében a magyar-magyar ellen tipikus „hadviselésnek”, mindig akad új és új mozzanat, szomorú fejezet, amely ingató fejcsóválásra készteti a józanabbakat.

Kvótán innen és túl


Most éppen arról szól a fáma, milyen körülmények között maradt le Olasz Anna, és milyen szerencsés módon szerezte meg Risztov Éva a női hosszútávúszás tíz kilométeres távján a riói olimpia indulási jogát. Mert bizony, a „jólértesültek” itt is valami csalafintaságot sejtenek a háttérben. Hiába minden sportszerű és elismerő gondolat Éva részéről, különösképpen utalva Anna fiatal korára és leendő ötkarikás esélyeire (Tokió? Budapest?), ha a két honi kiválóság „árnyékmunkásai” között dúl a konkurenciaharc, és az a tény, hogy egyikük tízedik, a másik a tizenegyedik helyen végzett, és némi képzavarral élve borotvaélen táncoltak a vízben a kvótáért, mindenképpen újabb parazsat lobbant a hamu alatt.

Jó magyar szokás szerint itt bizony nincs összefogás, nincs vállvetve küzdés a minél jobb szereplésért, ha a komoly fényű csillag mögött feltűnik egy sistergő üstökös, máris indul a susmus, máris ott legyeskednek a dögevők a bőségesen megrakott tál körül. Ilyen sajnos a magyar valóság. Hogy ki a ludas ebben a „vihar egy kanál vízben” jelenetben, nekem nem tisztem eldönteni, de lassan oda fajulnak a dolgok – és nem csak erről a sportágról és versenyszámról beszélve –, hogy nem érdemes két királyt egyszerre kinevelni, mert akkor a kegyencek legfőbb szórakozása lesz, hogy a trónszékről le-föl tuszkolják a szerencsétleneket – kényük-kedvük szerint.

Tánya törte átok


De hagyjuk itt gyorsan ezt az értelmetlen csetepatés övezetet, és evezzünk nyugodtabb vizekre, pontosabban hullámtalan, de annál inkább fröcskölősebb szakaszokra. Műugrásban, az egy méteres számban egy olasz hölgy megtörte az átkot a torony aljában. Tania Cagnotto, a talján vízi világ legendás sellője nyert már sok-sok európai címet, de világbajnoki dobogó tetején sosem pózolhatott. Rutinja óriási, több mint egy évtizede villan a deszkákról, mutatja be csodálatos csavarjait és szaltóit, megérdemelte, hogy eljusson a világelsőségig. 

Most sem ő volt a legfőbb esélyes, sokkal inkább a kínaiak, de láttuk már nem egyszer, a tökéletesen kifejlesztett automaták is képesek a rontásra (lásd például az athéni olimpiát, ahol a „szinkronban” a semmiből jött görög páros csippentette el előlük az aranyat), és most is ez történt. Tánya hercegnő viszont magabiztosan, a hangulattal, a körülményekkel, a külvilággal mit sem törődve hajtotta végre a gyakorlatait. Amikor a távol-keleti vetélytárs elindította utolsó ugrását, izgatottan bújt oda az edző-papához (ő sem akárki a szakmában, kétszeres olimpiai ezüstérmes), majd, amint megjelent a végeredmény a nagytáblán, mindketten hatalmas boldogsággal ölelték át egymást. Nem túlzás: Tania Cagnotto kedden megmentette Európát.

Lehajtott fejjel


Női vízilabda válogatottunk bezzeg nem büszkén, hanem lehajtott fejjel kullogott ki a medencéből. Egy csapat, egy társaság, amely minden kohézióját egy helyre vonta a kínai kudarcot követően, nem teheti meg, hogy ennyire leereszt a végére. Az orosz házigazdák ellen villámrajtot vettek a lányok, látszott rajtuk, minden nyíltszívű rajongójuknak meg akarják mutatni, pusztán kisiklásnak tekintik a két nappal ezelőtti fájdalmas vereséget. 3-0, 4-1, majd 10-7 után is elhittük ott, a képcsövek túlsó oldalán a fotel karfáját mardosva, öklünket diadalmasan a magasba emelve, hogy eljött a feltámadás ideje. 

Az utolsó negyedben éppen fordítva történt. Egy krimi nem alakulhatott volna izgalmasabban – a kárunkra. Az összeomlás pusztító erejű lett – öt orosz gólra a végén csak egy magyar jutott. Pedig…. De legyünk mégis optimisták, ne temessünk, ne kárhoztassunk, hiszen akadt már a vízipóló történetében olyan eset, amikor a csoportmeccsek során két vereséget szedett össze egy jobbra érdemesebb társaság, aztán meg sem állt a legfényesebb medálig. Történt mindez a Kemény-korszak hajnalán, a Sydney-i olimpián s férfitársakkal. Vagy az egy másik kávéház?
Hegedűs Henrik
Foto: internet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése